Mit tehetünk lelki egészségünkért ? 1. rész

Mit tehetünk lelki egészségünkért ? 1.

Az egészség jeltelen (teljesség, harmónia, összhang) az ember alapvető és természetes állapota, noha dinamikus jelenség, mely napról napra változik. Sok minden befolyásolja: az öröklődés, az életkor, a biológiai nem, stb. Amíg az egyén egészséges, jó a közérzete, keveset gondol a jövőre, ritkán tarja be az egészség megőrzésére vonatkozó intelmeket.

Megfigyelések bizonyítják, legtöbben a testi egészségük megőrzésére fordítják a nagyobb figyelmet, míg a lelki egészség megvédését elhanyagolják, annak ellenére, hogy ugyanolyan figyelmet kellene fordítani mindkettőre. A lelki fájdalmakat legtöbben magukba fojtják; többre értékelik testüket, mint a lelküket, pedig sokkal gyakrabban szenvedünk el lelki ártalmakat (pl. kudarc, visszautasítás, magány), mint testi sérüléseket. Pedig, ha nem veszünk tudomást róluk, egészségünket drámai módon befolyásolják. Amennyiben a lélek sérül, az idővel testi elváltozást okoz. A betegség kialakulása, ennek értelmében megfogalmazható úgy is, mint a lelki egészség ápolásának hiánya. Elmondható tehát, hogy az elme uralja a testet, de a tudatosságunkkal uralhatjuk az elmét, az elmén keresztül pedig a testünket, azaz az egészségünket. Tudatosságunk segít, hogy elsajátítsuk a jó közérzetünk kialakításának módszerét, hogy el tudjuk fogadni az életünk minden pillanatát, minden élethelyzetét, még akkor is, ha éppen pillanatnyilag nem ítéljük meg jónak. Így a mentális egészség nem csak az elménk egészsége, hanem a testünk egészségének és életünk harmóniájának a kulcsa is.

„A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: egyszerűen csak harmónia dolga.” (Lao-Ce)

Amíg harmóniában élünk környezetünkkel, egészségesek vagyunk, szervezetünkben az élettani folyamatok zavartalanul mennek végbe, belső szerveink egyenletesen, megerőltetés nélkül működnek. A harmóniának négy fő területen kell működnie: harmónia önmagunkkal, a természettel, embertársainkkal, a természetfelettivel. Amennyiben ez az összhang bármilyen, külső vagy belső ok miatt megbomlik, a változáshoz a szervezetnek is alkalmazkodnia kell, mert a belső egyensúly csak így tartható fenn. A szervezet csak így tud alkalmazkodni a megváltozott külső körülményekhez. A változások többletmunkára kényszerítik a belső szerveket (pl. a szív és érrendszerre, izmokra, stb.), fokozniuk kell a működésüket. Ha a hatások nagyon megterhelőek, gyakran ismétlődnek, esetleg állandóan fennállnak, az életfunkciók csak úgy tudják fenntartani a szervezet zavartalan működését, ha folyamatosan alkalmazkodnak a megterhelésekhez.

A fokozott működés mind több munkát ró a belső szervekre, melyek kezdetben, eredményesen elviselik a többletfeladatokat, ám ez a többletfunkció idővel, mind nagyobb terhet jelent, és egy idő után már képtelenek elviselni, tünetekkel jelzik, hogy változtatni kellene, mert ellenkező esetben az állapotuk tovább romlik, a tünetek tovább fokozódnak. Ha nem történik változás, a kiváltó ok nem szűnik meg, a megterhelt szervek idővel mind kevésbé tudják ellátni feladatukat, csökken a teljesítőképességük, betegségek alakulnak ki, melyek tovább rontják az egészségi állapotot. Ha leegyszerűsítve vizsgáljuk a tényeket, a betegségek kialakulását, a tünetek megjelenését az váltja ki, hogy a körülmények a szervezetet folyamatosan fokozott működésre (hiperfunkcióra) kényszerítik. Máskor az okozza a tüneteket, hogy a szervezet képtelen megfelelni a rá háruló feladatoknak, ilyenkor alulműködés (hipofunkció) alakul ki. Vannak olyan esetek is, amikor a szervezetben a szervek össze-vissza működnek, ilyenkor az ún. diszfunkció okozza a tüneteket. Ha ezek az okok nagymértékben, folyamatosan megterhelnek bennünket, a szervek képtelenek ellátni feladatukat, afunkció, vagy a szerv leállása következik be.

A cikk folytatásában többet megtudhatnak a stressz hatásairól a szervezetünkre.

Kérdésükkel bátran forduljanak hozzánk: office@centarspektrum.com


  Mit tehetünk lelki egészségünkért ? 2. rész

Mit tehetünk lelki egészségünkért ? 2.

A kihívások, melyeknek az élet minden pillanatában meg kell felelnünk, lehetnek a külvilágból érkező hatások: pl. meteorológia kihívások, frontátvonulások, hőmérsékleti változások, fizikai megerőltetések, stb. melyek, bár alkalmazkodást igényelnek, a szervezet annál könnyebben képes alkalmazkodni hozzájuk, minél egészségesebb. Minél több károsodás ért bennünket, annál kevésbé vagyunk képesek ezeket a megerőltető hatásokat ellensúlyozni. Ha az alkalmazkodás károsodik, az egészség is felborul, betegség alakul ki.

Manapság pedig tele vagyunk stresszel, a stressz következtében előálló betegségek meg egyre szaporodnak. A helyzetet az is rontja, hogy az agyunk és pszichés működésünk egész sora az őseinktől örökölt környezethez alkalmazkodott, mely elődeink hosszú-hosszú ideig, az évek tízezrein át éltek. Az őskorban olyan társas közösségekben éltek együtt eleink, ami segítette a túlélést. Már maga a közösségből való kiszakadás rossz és szorongató, hisz mindannyink lelki nyugalmához, biztonságérzetéhez társas kapcsolatokra van szüksége. A szoros, együtt élő közösségek már jó ideje felbomlottak, nem feltételei a túlélésnek, a mai ember legjobb esetben néhány fős családban, gyakran magányosan él, miközben a társas kapcsolatok helyét átvette a virtuális világ, ami nem képes biztosítani a lelki nyugalmat és biztonságérzetet. Közben az alkalmi, de főleg az állandó stressz károsítja, elsősorban a szív és az érrendszert, immunrendszert, felborítja az anyagcserét, stb. Mindannyian tapasztaltuk már a „majd kiugrik a szívem" állapotot, de azt is, hogy lelki fájdalom esetén a szívünk szorítani kezd, főleg ha nem tudunk hatékonyan megküzdeni a stresszel, ha nincsenek támogató kapcsolataink, vagy ha depressziósok vagyunk.

Ha stresszhelyzetbe kerülünk testünk az ősidőkben bevált módszerekkel védekezik, úgy, mint amikor az életben maradás volt a tét: egy vadállat megjelenése, ellenséges törzs támadása, lecsapó vihar, legördülő szikla, erdőtűz. Ilyenkor nagyon gyors válaszra volt szükség, amihez a testünk hormonális rendszere pillanatok alatt biztosította az optimális állapotot: azonnal adrenalin, noradrenalin, később kortizol szabadul fel, ezek azonnal az életfontosságú szervekbe és a vázizmokba juttatják a vért, megnövelik a vérnyomást, fokozzák a szívműködést, növeli a vércukrot. A szervezet az ősi kihívásokra, ősi válaszokkal reagál, így igyekszik túlélni a stresszt: vagy felveszi a harcot a támadóval, vagy elszalad („üss, vagy fuss”; illetve „harcolj vagy menekülj"). A szerveztünkben az ősi válaszok fennmaradtak, annak ellenére, hogy manapság teljesen más okok váltanak ki stresszreakciókat. Napjainkban nem egy vadállat támadása vált ki „üss, vagy fuss" stresszhelyzetet, hanem a feljebbvaló igazságtalansága, közlekedési dugó, vagy ha a hivatalban pimaszkodnak velünk. Tovább ronthatja a helyzetet a munkahelyi bosszúságok sorozata, majd a nap végén a családi problémákkal kell szembenézni. Ha stressz tartós vagy gyakran ismétlődik a stressz hormonszint is tartósan magas lesz, esetleg rendszeresen megugrik, fokozódik a pulzusszám, fokozódik a szív összehúzódásának ereje, szűkül az erek keresztmetszete, fokozódik a vérlemezkék összetapadási hajlama, ami megnöveli a vérrögképződés lehetőségét. A tartósan magas kortizol szint gyengíti az immunrendszert, romlik a szervezet védelmi rendszere. Ezen az úton alakul át a pszichés (lelki) probléma - fizikai, kémiai következménnyé. Megjelennek a stressz általános jelei: fejfájás, migrén, alvási problémák, hátfájdalmak, viszkető bőr, kimerültség, hízás vagy fogyás, izzadás, ingerlékenység, depresszió, szorongás, hangulatváltozás, idegesség, feszültség, harag, düh, tehetetlenség, kilátástalanság, reménytelenség, mellkasi nyomás, aggodalmak, gyomorfájdalmak, gyomorfekély, magas vérnyomás, stb.

Van-e mód arra, az embereket, ilyen kíméletlen körülmények között, is lehessen egészségesebbé tenni, annak ellenére, hogy tele vagyunk stresszel, és a stressz következtében előálló betegségek egyre szaporodnak?

A következő cikkekben erre keressük a választ!

Kérdésükkel bátran forduljanak hozzánk: office@centarspektrum.com


  A testi betegségek kialakulásának lelki okai

Prva seansa sa  psihoterapeutom

A test és a lélek egysége, napjaink leggyakoribb megbetegedéseinek keletkezésében, lefolyásában és kezelésében szorosan összefügg, amiben az egymásra gyakorolt kölcsönhatások alapvető szerepet játszanak, és nem hagyhatók figyelmen kívül. Erről leggyakrabban mindannyian megfeledkezünk, mivel az egészség jeltelen. Míg meg nem romlik, úgy viszonyulunk hozzá, hogy ez természetes dolog, jár nekünk, semmit nem kell tennünk érte, különösebben őriznünk sem szükséges, visszaélünk vele. Csak akkor döbbenünk rá, hogy ez így nem helyes, ha megbetegszünk, és az egészségünk visszaállítását kell elérni. Ilyenkor törekszünk mindent megtenni, hogy újra visszanyerjük egészségünket. Ha ez sikerül, az önpusztítást ott folytatjuk, ahol a betegség megjelenése előtt abbahagytuk.

Mindaddig egészségesek vagyunk, míg a szerveztünkben a testi és lelki folyamatok harmonikusan játszódnak le, azonban, ha ez az összhang károsul, megszűnik az egyensúly, amit a testünk/szerveink igyekszenek helyreállítani, több-kevesebb sikerrel. Amennyiben a kiegyensúlyozatlanság folytatódik, esetleg fokozódik, elfogy a helyrehozásához szüksége testi energia, a szerveink már képtelenek visszaállítani a károsodásokat, amit tünetekkel jelez: változtatni kellene, mert ha így folytatjuk, súlyosabb betegségek alakulnak ki (pl. magas vérnyomás, szívinfarktus vagy akár rosszindulatú daganatok, stb.).

Bennünket a mindennapokban nagyrészt lelki megpróbáltatások, kihívások érnek, melyek először is felborítják a lelki egyensúlyt. Ennek megszűnése azonban, kihat a testi egészségre is. Pl. a stressz, a félelem, akár a tartós aggodalom olyan stressz-hormonokat szabadít fel, melyek vészüzemre kapcsolják a szervezet működését. Ez idő alatt csökken a szervek regenerálódása, és a tartalékok felélése történik, mindaddig, amíg a veszély el nem múlik. Az is bizonyított (a pszicho-neuro-immunológia által), hogy a lelki állapot és az idegrendszer és az immunrendszer működése között szoros biokémiai összefüggés van. Amennyiben nem sikerül megoldást találni a mindennapokban fellépő lelki megrázkódtatások károsító hatásainak kiküszöbölésére, idővel szervi bajok, megbetegedések alakulnak ki, melyek tovább rontják az egyén egészségi állapotát, mind több tünetet, idővel munkaképesség romlást okoznak, ami az egyént arra kényszeríti, hogy orvoshoz forduljon. Ezzel elkezdődik a kivizsgálás, kezelés folyamata, ami újabb és újabb vizsgálatokat, gyógyszereket, kiadásokat ró az egyénre, miközben munkaképessége, értelemszerűen, tovább romlik. A munkaképesség romlása, a jövedelem kiesése következtében még szociális problémák is fellépnek, mert megcsappannak az anyagi források, ami újabb lelki megrázkódtatásokhoz vezet, nem is szólva a betegség kimeneteléhez kapcsolódó aggodalmakról. Olyan ördögi kör alakul ki, melynek minden része rontja a beteg állapotát, a gyógyulás esélyét. Az egészség további rombolása csak úgy szüntethető meg, ha visszakanyarodunk a kiváltó okokhoz, melyek az esetek legnagyobb részében lelki eredetűek, ezek megoldása nélkül a pedig a kezelés eredményessége sem garantálható.

A nyugati orvoslás és filozófia hagyományosan testi/szomatikus. A testi, élettani történések megismerésének vágya és a tudomány-technikai haladás vezetett el napjainkban a medicina robbanásszerű fejlődéséhez és hozott nagy eredményeket az orvostudományban. Azonban a szomatikus medicina nagymértékű előrehaladása háttérbe szorította a lélek-test egységes szemléletét (a holisztikus szemléletet), holott a legtöbb organikus betegség, testi tünet hátterében egyértelműen lelki okok, feloldatlan konfliktusok tárhatók fel. Ebből látszik a test-lélek (pszichoszomatikus) szemlélet a modern medicinában sem nélkülözhető; a lelki történések biológiai hatásának elemzése, a stressz-elmélet kidolgozása óta, intenzív kutatások tárgya, a legmodernebb orvostudományba illesztve. Ennek következtében, a gyakorlatban tovább, nem tartható fenn az a klasszikus (dualista) megközelítés, mely különválasztja a testet és a lelket, mert a testi-lelki harmónia helyreállítása nem történhet pusztán fizikai tünet szinten. Hogy ez kinél mennyire jut kifejezésre, mennyi lelki konfliktus alakul át testi tünetté, nagymértékben mutat egyéni különbségeket. Ezért fontos a holisztikus gyógyítás, mert ennek a lényege, hogy egyszerre veszi figyelembe a testi és a lelki panaszokat. A kezelések során egyszerre történik a szervi és a lelki panaszok enyhítése, és folyamatosan kontrolláljuk a gyógyulás egyensúlyban maradását.