A test és a lélek egysége, napjaink leggyakoribb megbetegedéseinek keletkezésében, lefolyásában és kezelésében szorosan összefügg, amiben az egymásra gyakorolt kölcsönhatások alapvető szerepet játszanak, és nem hagyhatók figyelmen kívül. Erről leggyakrabban mindannyian megfeledkezünk, mivel az egészség jeltelen. Míg meg nem romlik, úgy viszonyulunk hozzá, hogy ez természetes dolog, jár nekünk, semmit nem kell tennünk érte, különösebben őriznünk sem szükséges, visszaélünk vele. Csak akkor döbbenünk rá, hogy ez így nem helyes, ha megbetegszünk, és az egészségünk visszaállítását kell elérni. Ilyenkor törekszünk mindent megtenni, hogy újra visszanyerjük egészségünket. Ha ez sikerül, az önpusztítást ott folytatjuk, ahol a betegség megjelenése előtt abbahagytuk.

Bennünket a mindennapokban nagyrészt lelki megpróbáltatások, kihívások érnek, melyek először is felborítják a lelki egyensúlyt. Ennek megszűnése azonban, kihat a testi egészségre is. Pl. a stressz, a félelem, akár a tartós aggodalom olyan stressz-hormonokat szabadít fel, melyek vészüzemre kapcsolják a szervezet működését. Ez idő alatt csökken a szervek regenerálódása, és a tartalékok felélése történik, mindaddig, amíg a veszély el nem múlik. Az is bizonyított (a pszicho-neuro-immunológia által), hogy a lelki állapot és az idegrendszer és az immunrendszer működése között szoros biokémiai összefüggés van. Amennyiben nem sikerül megoldást találni a mindennapokban fellépő lelki megrázkódtatások károsító hatásainak kiküszöbölésére, idővel szervi bajok, megbetegedések alakulnak ki, melyek tovább rontják az egyén egészségi állapotát, mind több tünetet, idővel munkaképesség romlást okoznak, ami az egyént arra kényszeríti, hogy orvoshoz forduljon. Ezzel elkezdődik a kivizsgálás, kezelés folyamata, ami újabb és újabb vizsgálatokat, gyógyszereket, kiadásokat ró az egyénre, miközben munkaképessége, értelemszerűen, tovább romlik. A munkaképesség romlása, a jövedelem kiesése következtében még szociális problémák is fellépnek, mert megcsappannak az anyagi források, ami újabb lelki megrázkódtatásokhoz vezet, nem is szólva a betegség kimeneteléhez kapcsolódó aggodalmakról. Olyan ördögi kör alakul ki, melynek minden része rontja a beteg állapotát, a gyógyulás esélyét. Az egészség további rombolása csak úgy szüntethető meg, ha visszakanyarodunk a kiváltó okokhoz, melyek az esetek legnagyobb részében lelki eredetűek, ezek megoldása nélkül a pedig a kezelés eredményessége sem garantálható.

A nyugati orvoslás és filozófia hagyományosan testi/szomatikus. A testi, élettani történések megismerésének vágya és a tudomány-technikai haladás vezetett el napjainkban a medicina robbanásszerű fejlődéséhez és hozott nagy eredményeket az orvostudományban. Azonban a szomatikus medicina nagymértékű előrehaladása háttérbe szorította a lélek-test egységes szemléletét (a holisztikus szemléletet), holott a legtöbb organikus betegség, testi tünet hátterében egyértelműen lelki okok, feloldatlan konfliktusok tárhatók fel. Ebből látszik a test-lélek (pszichoszomatikus) szemlélet a modern medicinában sem nélkülözhető; a lelki történések biológiai hatásának elemzése, a stressz-elmélet kidolgozása óta, intenzív kutatások tárgya, a legmodernebb orvostudományba illesztve. Ennek következtében, a gyakorlatban tovább, nem tartható fenn az a klasszikus (dualista) megközelítés, mely különválasztja a testet és a lelket, mert a testi-lelki harmónia helyreállítása nem történhet pusztán fizikai tünet szinten. Hogy ez kinél mennyire jut kifejezésre, mennyi lelki konfliktus alakul át testi tünetté, nagymértékben mutat egyéni különbségeket. Ezért fontos a holisztikus gyógyítás, mert ennek a lényege, hogy egyszerre veszi figyelembe a testi és a lelki panaszokat. A kezelések során egyszerre történik a szervi és a lelki panaszok enyhítése, és folyamatosan kontrolláljuk a gyógyulás egyensúlyban maradását.

Szövegezés: Prim. dr. Kasza Bálint nyugalmazott családorvos