Az egészség jeltelen (teljesség, harmónia, összhang) az ember alapvető és természetes állapota, noha dinamikus jelenség, mely napról napra változik. Miközben azt gondoljuk, hogy saját életünket éljük, működésünk szinte minden szegmensére hatással vannak azok a felmenőink, akik előttünk éltek. Ez felemelő érzés is lehet, ugyanakkor szorongással is tölthet el.

Megfigyelések bizonyítják, legtöbben a testi egészségük megőrzésére fordítják a nagyobb figyelmet, míg a lelki egészség megvédését elhanyagolják, annak ellenére, hogy ugyanolyan figyelmet kellene fordítani mindkettőre. A lelki fájdalmakat legtöbben magukba fojtják; többre értékelik testüket, mint a lelküket, pedig sokkal gyakrabban szenvedünk el lelki ártalmakat (pl. kudarc, visszautasítás, magány), mint testi sérüléseket. Pedig, ha nem veszünk tudomást róluk, egészségünket drámai módon befolyásolják. Amennyiben a lélek sérül, az idővel testi elváltozást okoz. A betegség kialakulása, ennek értelmében megfogalmazható úgy is, mint a lelki egészség ápolásának hiánya. Elmondható tehát, hogy az elme uralja a testet, de a tudatosságunkkal uralhatjuk az elmét, az elmén keresztül pedig a testünket, azaz az egészségünket. Tudatosságunk segít, hogy elsajátítsuk a jó közérzetünk kialakításának módszerét, hogy el tudjuk fogadni az életünk minden pillanatát, minden élethelyzetét, még akkor is, ha éppen pillanatnyilag nem ítéljük meg jónak. Így a mentális egészség nem csak az elménk egészsége, hanem a testünk egészségének és életünk harmóniájának a kulcsa is.

„A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: egyszerűen csak harmónia dolga.” (Lao-Ce)

Amíg harmóniában élünk környezetünkkel, egészségesek vagyunk, szervezetünkben az élettani folyamatok zavartalanul mennek végbe, belső szerveink egyenletesen, megerőltetés nélkül működnek. A harmóniának négy fő területen kell működnie: harmónia önmagunkkal, a természettel, embertársainkkal, a természetfelettivel. Amennyiben ez az összhang bármilyen, külső vagy belső ok miatt megbomlik, a változáshoz a szervezetnek is alkalmazkodnia kell, mert a belső egyensúly csak így tartható fenn. A szervezet csak így tud alkalmazkodni a megváltozott külső körülményekhez. A változások többletmunkára kényszerítik a belső szerveket (pl. a szív és érrendszerre, izmokra, stb.), fokozniuk kell a működésüket. Ha a hatások nagyon megterhelőek, gyakran ismétlődnek, esetleg állandóan fennállnak, az életfunkciók csak úgy tudják fenntartani a szervezet zavartalan működését, ha folyamatosan alkalmazkodnak a megterhelésekhez.

A fokozott működés mind több munkát ró a belső szervekre, melyek kezdetben, eredményesen elviselik a többletfeladatokat, ám ez a többletfunkció idővel, mind nagyobb terhet jelent, és egy idő után már képtelenek elviselni, tünetekkel jelzik, hogy változtatni kellene, mert ellenkező esetben az állapotuk tovább romlik, a tünetek tovább fokozódnak. Ha nem történik változás, a kiváltó ok nem szűnik meg, a megterhelt szervek idővel mind kevésbé tudják ellátni feladatukat, csökken a teljesítőképességük, betegségek alakulnak ki, melyek tovább rontják az egészségi állapotot. Ha leegyszerűsítve vizsgáljuk a tényeket, a betegségek kialakulását, a tünetek megjelenését az váltja ki, hogy a körülmények a szervezetet folyamatosan fokozott működésre (hiperfunkcióra) kényszerítik. Máskor az okozza a tüneteket, hogy a szervezet képtelen megfelelni a rá háruló feladatoknak, ilyenkor alulműködés (hipofunkció) alakul ki. Vannak olyan esetek is, amikor a szervezetben a szervek össze-vissza működnek, ilyenkor az ún. diszfunkció okozza a tüneteket. Ha ezek az okok nagymértékben, folyamatosan megterhelnek bennünket, a szervek képtelenek ellátni feladatukat, afunkció, vagy a szerv leállása következik be.

A cikk folytatásában többet megtudhatnak a stressz hatásairól a szervezetünkre.

Kérdésükkel bátran forduljanak hozzánk: office@centarspektrum.com

Szövegezés: Prim. dr. Kasza Bálint nyugalmazott családorvos